A döntőbe vezető út két izgalmas online fordulón át vezetett, amelyek nemcsak tudásban, hanem kreativitásban és csapatmunkában is komoly kihívást jelentettek. Az 1. forduló egy elméleti küldetés volt, empátiával fűszerezve. Ebben a körben különböző történeteken és linkeken keresztül ismerkedtünk meg a Globális Dél mindennapi problémáival. Olyan élethelyzeteket kellett elképzelnünk és feldolgoznunk, mintha mi is egy fejlődő országban élnénk – ez nemcsak tudást adott, hanem egyfajta empátiás gyakorlat is volt. Különböző feladatokat oldottunk meg, és a megszerzett tudást később a döntőben is hasznosítani tudtuk. Szerintem ez a forduló nagyon jól sikerült – itt alapozódott meg az a gondolkodásmód, amivel aztán végig tudtunk menni a versenyen. A 2. forduló már a tettekre váltott tudást jelentette, ez már sokkal gyakorlatiasabb volt. A feladatokat az iskolában valósítottuk meg: az osztályteremben megszerveztünk egy ruhabörzét, ahol használt, de jó állapotú ruhák cseréltek gazdát. Fontos volt számunkra, hogy új esélyt adjunk a dolgoknak, és bemutassuk a tudatos fogyasztást. Az „Empátiaséta” feladatban annyit sétáltunk, amennyit egy afrikai gyerek naponta megtesz az iskolába vezető úton. Ez igazán elgondolkodtató és tanulságos élmény volt. Készítettünk afrikai ételt is, amit az osztálytársak is megkóstolhattak. Valamint egy rövid videót is csináltunk, amely az ivóvízhiányra és a Fairtrade termékek fontosságára hívta fel a figyelmet. Ezek a programok nemcsak pontokat hoztak, hanem valódi élményeket és szemléletformáló tapasztalatokat adtak. A két forduló után hatalmas öröm volt megtudni, hogy bekerültünk az országos döntőbe! A versenyre több mint 260 csapat nevezett az ország minden részéről, de csak 9 jutott be a döntőbe.
 

A döntő napja: izgalom, büszkeség, második hely! A verseny Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban zajlott. A helyszín Józsefvárosban volt – számomra külön öröm, mert ez a városrész közel áll hozzám. Már a megérkezéskor pogácsával és üdítővel fogadtak minket, családias hangulatban vártuk a kezdést: Kornél, Lajos, valamint jómagam. Az elején még volt egy kis megbeszélés a tanárokkal, akiket később egy lelátóra ültettek, és nekivágtunk a megmérettetésnek: a nyitófeladat egy tematikus keresztrejtvény volt – gyorsan, összhangban haladtunk, remek csapatmunkával. Ezután egy PowerPoint-bemutatót kellett előadnunk, ami egy előzetesen kiadott feladat volt. A végső feladat egy online kvíz volt, amely pörgős és izgalmas lezárása lett a napnak. A feladatok megoldása után finom harapnivalókat kaptunk, majd volt egy kis időnk körülnézni a múzeumban – igazi feltöltődés és jutalom a sok munka után. Eredményhirdetés – feszültség, majd öröm! Amikor kimondták: „a második helyezett: Hajdú huszárok”, egyszerre robbant a csapatban fel az öröm és az elégedettség! Mindössze 1,5 ponttal maradtunk le a dobogó legfelső fokáról, ez a nap mégis örök emlék marad. Köszönjük a szervezőknek, tanárunknak, iskolánknak, és mindenkinek, aki támogatott bennünket ezen az úton!
Nyikon Róbert 9.A