Március, talán az a hónap, mikor megtudtuk, hogy lehetősége adódik 25 tanulónak az Erasmus+ program (Az Erasmus+ az Európai Unió oktatást, képzést, ifjúságügyet és sportot támogató programja, amelyre pályázatot intézmények nyújthatnak be, hogy külföldi szakmai tanulmányi úton vehessenek részt) keretében, májusban 2 hétre (9.-22.) Görögországba, azon belül is Platamonasba utazni. E programon a mi iskolánk- BSZC Csiha Győző Technikum és Szakképző Iskola- 4 technikusi szakmacsoportjából lehetett a diákoknak jelentkezni (turizmus és vendéglátás, informatika és távközlés, gépészet és speciális gép- és járműgyártás). Nem kérdés, hogy sorra adtuk be a jelentkezéseket, remélve, hogy bekerülünk a 25 szerencsés főbe. Mikor megtudtuk, hogy kik kerültek be (7 lány, 18 fiú), illetve kik maradtak tartalékosnak, hatalmas öröm és széles mosoly mutatkozott mindegyikőnk arcán. Kezdődtek az ismerkedések, jöttek az előzetes készülődések, értekezletek, okmányok érvényesítése, pénzváltás, egyenpólók szétosztása.

Elérkezett az indulás napja. A hajnali órákban kezdtük meg utunkat, nagyjából 18 órát vett igénybe, mire elértük úticélunk. Ez idő alatt 3 határon kellett, hogy átkeljünk (magyar-szerb, szerb-észak-makedón, makedón-görög). Görög idő szerint este foglalhattuk el szállásunkat, a Kronos Hotelt, amit már mindenki nagyon várt. Másnap már el is kezdődött a görög életbe történő belekóstolás a környék feltérképezésével, egy kis városnézéssel, a helyi finomságok kipróbálásával. Az elkövetkezendő napokban hol szakmai programokat, hol kirándulásokat, de szabad programokat is biztosítottak számunkra. A kirándulások során megismerhettük a helyi kultúrát, többek között elvittek bennünket a Platamon várba, ahol mesés panoráma fogadott minket a tengerre. Ezt követte egy igen vallásos hely, a Meteorák, itt a lányoknak kellett inkább jobban odafigyelniük öltözködésükre, mivel nem lehetett kint se a válluk, se a hasuk, dekoltázsuk, de még a térdüket is szükség volt valamivel elfedni. Meglátogattunk egy Óvárost is, mely érdekes múlttal, csodás kézműves termékekkel és egy igazán különleges, több mint 100 éves platánfával rendelkezett. Meglepetésünkre a helyiek beszéltek pár szót magyarul, aminek nagyon örültünk és meglepődtünk is egyben. Egy igazán meleg napon túrázásra is sor került a Zeusz kádjához (ez egy sziklába vájt medence gyönyörű vízeséssel). Rengeteg turista és emelkedők fogadtak minket utunk során, illetve egy forrás kút is előnyünkre volt a nagy hőséggel szemben. Lehetőségünk volt Thessalonikiben körülnézni, megnézni az Arisztotelész teret, a helyi piacot, az üzletsorokat és a Fehér torony előtt a parton sétálni, közben a végtelenbe nyúló tengert figyelni. Utolsó kirándulásunk egy elég élményekkel teli hajóút volt Skiathos szigetére. A körülbelül 2 órás út alatt mind a görög, mind pedig a magyar, vagy buliba illő zenékre énekeltünk, szórakoztunk. A kapitány invitált minket egy közös táncra, cserébe egy hűsítő itallal jutalmazott bennünket. A szigetre megérkezve olyan érzés fogott el mindannyiónkat, mintha egy álomban lennénk, a fehér épületek kék ajtókkal, ablakokkal, szűk utcákkal, virágokkal. Felsétáltunk egy templomhoz, majd pedig egy kis szigetre mentünk strandolni, a kristálytiszta vízben. Szórakozásunkat tetőzte még egy görög est, amely szemléltette a helyi tradicionális öltözetet, zenét és még a táncot is próbálták megtanítani nekünk.

A szakmai programok során a csapat informatika, gépész és járműgyártás szakon tanuló diákjai a Platon iskolában (Ganochora – Katerini), míg a turisztikás tanulók a Kronos Hotelben (szállásunk) tölthették a szakmai napjaikat. Nem is ragoznám tovább a szót, most pár diáktársam szakmai élményét, tapasztalatát mutatnám be. „Reggeli után megkezdtük az első munkanapot, ahol főként körbemutatták a hotelt és annak fontos részeit. A recepciós hölgy több sajátos dolgot, valamint fontos részleteket mondott el. Adott ötletet is, hogy mindent írjunk le egy füzetbe, mivel ahogy ő idézett: ’A szó elszáll, az írás megmarad, a rendszer leállhat’.” – (05.11.) „…10 órakor megkezdtük a hotelben barátaimmal és szaktársaimmal a munkát. Gyakoroltuk a már korábban megmutatott terítést. A különböző étkezések előtt kellett terítékek felrakásával és leszedésével (asztaltakarítás, tányérrendezés) foglalkozni. Mivel a főnökség és a dolgozók se magyarok, így nagyon jól használhattam angol tudásomat és magát a felszolgálásbeli ismereteimet.” – (05.15.) „A szokásos reggeli után betekinthettünk a recepciós munka szakmai részébe is. Miután megmutatták ismét a rendszerüket, mi is eljátszhattunk egyes szituációkat, mint pl.: vendégfogadás, bejelentkeztetés stb., megismerkedtünk az informatikai rendszerekkel.” – (05.17.) – (Hajdu Balázs, 10.B, turizmus és vendéglátás).

„…meglátogattunk egy magániskolát, melynek neve Platon. Az iskola hatalmas, 600 diákjuk van, 5-től 21 éves korig járnak oda a diákok. Robot programozással foglalkoztunk, habár gépész vagyok, a feladat könnyen ment számomra, hála az iskolában tanult logikai kapuknak. Az órát tartó srác Nikos kedvelhető figura volt, ezek mellett pozitív véleménye volt rólunk együttműködő magatartásunk miatt. Emellett beszélgettünk angolul a szakmámról.” – (05.11.). „…mentünk az iskolába, ismét robotikával foglalkoztunk Nikossal. Most az egészben volt egy csavar, a robotot nekünk kellett a nulláról összeszerelni, amiben nagyon szervesen részt vettem, az összeszerelést nagymértékben én végeztem el. Most is jutott időm programozni, de nem olyan sokat, mint tegnap.” – (05.12.) „Ebéd után indultunk gyárlátogatásra, ráadásul engem bíztak meg a fordítással, hiszen a gépgyártásról volt szó, a társaságnak fordítottam és az idegenvezetőnkkel is diskuráltunk a szakmáról. A cég olívabogyó gyűjtő gép gyártásával foglalkozik. Ezek mellett rendelés alapján egyedi gyártással is foglalkozik a cég exportra. A gyártelep kiválóan fel volt szerelve.  Láttam még különböző esztergákat, még több CNC gépet, fúró, maró gépet, forrasztókat, sőt még egy teljesen automatizált forrasztógépet is, melyet sajnos nem láthattam működés közben. Találkoztam még rengeteg, de rengeteg mérőeszközzel, tízezred pontosságú furatmérővel, de ide kell is a precíz gyártás, hisz a tűrés, amivel dolgoznak nagyon, de nagyon szigorú. Ez a látogatás is egyre erősebbé teszi bennem azt az érzést, hogy szeretem a szakmámat, az ember, aki a gyárban körbevezetett minket is alátámasztotta, hogy a mi szakmánkban pont az a gyönyörű, hogy egy haszontalan fém darabból valami hasznos gyártmányt lehet varázsolni.” – (05.16.) – (Ménfői Dénes, 11.A, gépészet).

Remélem ezek a kis élménybeszámolók átadták az érzést a kint töltött pár szakmai napunkról.

Szerintem mindenki nevében alá tudom támasztani, hogy nagyon élveztük az ott töltött időt és hálásak vagyunk, hogy tanulni, fejlődni tudtunk már a szakmákban jól tapasztalt emberektől.  Angol tudásunkat is tudtuk fejleszteni, erre alkalmas helyzetek voltak a vásárolgatások, de még a szakmai gyakorlatok során történő beszélgetések szintén jó opciók voltak. Köszönjük a lehetőséget, bizalmat és reménykedem, hogy más diáktársaimnak is lesz alkalma átélni egyszer ezeket az életre szóló élményeket.

   Ötvös Panna

         11.A